Csak simán nem enni

Elsősorban elgondolkoztam azon, hogy akik olvassák a blogom, nem unják-e a kínjaimat... de remélem nem. (:

Szóval... elgondolkoztam azon, hogy olyan könnyű kijelenteni "Ma nem eszek!". De egyszerűen nem értem, hogy miért olyan nehéz betartani... És ezen képes vagyok minden egyes kajálás után elgondolkodni... Noha, ma mennyiségben nem ettem sokat, kalóriában biztos sok volt. Valami csokis cucc a lidl-ből, egy kolbászos kis pizza a metróból, és két db ilyen bubis csoki, vagy miszösz. Szóval...

Tényleg, mintha nem lenne semmi, ami motivál. Sem szöveg, sem kép... Nem is értem, olyan rossz.... Habár, azt hiszem, Ő a leggyönyörűbb lány... mármint, most nézzétek csak meg... az a test... Hát nem csodás? Akarom! A K A R O M !!

Próbálok mindent megtenni, újra lemondani az édességről, többet mozogni, vacsorát elhagyni, a lehető legkevesebbet enni, és inkább inni. 

Sajnos futni nem tudok menni, mivel... hát ugye, már nincsenek olyan "hű de jó idők". Múltkor ugye negyven perc jumping jack-et csináltam, de még mindig izomlázam van a kezemben. Remélem tényleg jó zsírégető, és nem igazán épít izmot. Mondjuk a talpamat kikészítette egy kicsit, hiába volt rajtam edzőcipő, a bőröm néhol már nem volt meg szerintem. De ha tényleg használ, akkor nem számít! *-*

U.i.: A doki csomószor elmondta, hogy milyen kis vékony vagyok. *Q*

Mérlegelés

Nos... szóval... úgy érzem, át kell gondolnom... ezt az egészet. A helyzet az, hogy egyáltalán nem tudok nem enni. És lusta vagyok megmozdulni... Minden nap eltervezem, hogy "Nem eszek!", de aztán az lesz a vége, hogy előkapom a szendvicset, amit anyu csomagolt, és megeszem. Aztán csinálok még egyet, majd megkoronázom az egészet 8-10 db(!!!!) vajkaramellás szaloncukorral.

Nem, egyáltalán NEM VAGYOK BÜSZKE! Inkább... kétségbeesett. Hogy nincs akaraterőm, és szép-lassan disznó leszek. Vagy disznóbb... Talán az lenne a legjobb, ha egész nap az ágyban feküdnék, vagy... nem is tudom... Egyszerűen szerencsétlen, béna kis létforma vagyok, aki még egy ilyen "egyszerű" feladatot sem tud megoldani. Érzem, hogy hízok, a hasam egyre csak nő... futnom kell, és nem enni. Futni, és nem enni. Futni, és nem enni. Futni, és nem enni...

Gyönyörű soványság

Ez nem egy emberi test ugyan... de nagyon sajnálom, hogy nem lehet ilyen az én testem... <3

Na jó, a nyaka túlzás, de... ahww... <3

Továbbá... mostanában nem mozgok, csak zabálok... tejkaramellás szaloncukrot meg főleg... :"D

Minden nap eltervezem, hogy "Ma nem eszek!", de aztán sosem jön össze... (Y) Nem tudom, mit kezdhetnék magammal. Talán, ah megkívánok valamit, le kéne feküdnöm aludni...? Nem tudom, tényleg nem. Komolyan irigylem, és becsülöm azokat, akik képesek erre, hogy nem esznek, mellette pedig még mozognak...

Ana a legjobb barát

Ez így igaz. Hiszen segít, hogy elérd a célod, a "tökéletességet". De... én úgy érzem, még nem találtam meg. Miért...? Miért nem találtam még rá...?! Ma, miután felkeltem az ágyacskámból, felöltöztem... majdnem rám tört a sírás. Undorító, vastag, dagad combjaim vannak! És a hasamra még rá sem mertem nézni... És ennek ellenére mit csináltam? Ettem. Nem is keveset! Miért...? Mikor látom, hogy olyan vagyok, mint két malac... és futni sem voltam... azt hiszem, holnap nem megyek temetőkbe, inkább elmegyek futni... Nem tudom... egyszerűen, nem tudom, mit kezdjek magammal...

Happy Halloween...?

Szóval... helóka. Hát... nem is tudom, mit írhatnék ide. Igazából semmit. De talán pár dolgot még is... Először is, tegnap anyu hozott nekem olyan szűzteakapszulát, ami étvágycsökkentő, és szerintem használ is. Bár egy kicsit bánt, hogy csak emiatt eszem kevesebbet...
Aztán, ma csináltam magamról egy képet, és összehasonlítottam egy másikkal. Volt olyan is, amin látszódtak a combjaim. Te jó ég! Annyit, de annyit kell még fogynom...
Szóval, eljutottam odáig, hogy rakok fel magamról egy képet...

EZ volnék én (Y)

Ez pedig az álomalkat