Semmi hús

Azt hiszem, le kellene mondanom a húsról. Sokkal könnyebb lenne fogyni.
Ámbár... azt is ki akarom próbálni, hogy több napig nem eszek. Mondjuk... 3. Tudom, binge veszély, meg hogy egyáltalán bírom-e... De egy próbát megér, nem?
Esetleg valaki szeretne velem tartani ebben a hosszas fastban?

Mellesleg.. parázok egy kicsit. Hamarosan megyünk nyaralni, ami azt jelenti, hogy egész nap a szüleim szeme előtt leszek... továbbá nagy valószínűséggel étteremben fogunk napi min. egy alkalommal enni. Tényleg nagyon parázok... Mit csináljak szerintetek?
A jó viszont az, hogy sokat fogunk mászkálni, szóval... de annyit biztos nem, mint amennyi kalóriát a kaják jelentenek. Hmm... nem tudom, megvagyok zavarodva. Awwwg....

Továbbá... csináltam egy új blogot. Ha érdekel, nézzétek meg. Az emo stílusról/érzésről szól. c:
Katt a KÉPRE, és behozza.

Videók

Na, a múltkori kis írás-kirohanásra azóta sem találtam magyarázatot... de mindegy is. Ott marad. Csak mert.

Még éjfél előtt ettem... illetve 0:01-kor fejeztem be... nagyon szupi. Nem baj, most iszok hashajtó teát, aztán ma is mozgok majd, remélem sokat. De a lényeg most nem ez, hanem hozok pár videót nektek. :)
Ha van rá érdeklődés, hozok még, és lehet, hogy egyszer én is csinálok egy ilyen simses videót. Ha szeretnétek. ^^

Nem tudom, mi van

Hm. Most csak úgy írnék ide valamit, de nem tudom, mit. Csak kedvem támadt írni, szóval lehet, hogy ez egy zagyva, semmitmondó bejegyzés lesz. Áh, nem, nem tudok most semmit írni. De akarok. Na jó, ha eszembe jut valami... majd megírom...

Depresszív állapot

Igazából... most nem is tudom, mit írhatnék. Napról napra lehangoltabb vagyok, és már attól is bűntudatom van, ha a kaja egyáltalán csak az eszembe jut (ehhez képest tegnap rengeteget ettem, és nem mozogtam)...

Elegem van ebből. Hogy nem tudom magam tartóztatni az evéstől, és... úgy átlagban mindenben csődtömeg vagyok. Sokszor eszembe jut, milyen jó is volna egy kést fogni, és... de nem, nem tudom megtenni, még karcolásokra sem vagyok képes. És ez kínoz. Hogy van egy lehetőség, hogy a pszichés kínlódást fizikai kínná tegyem, és nem. Egyszerűen nem megy.

Az előbb néztem egy videót, ahol a lány már nem nagyon sovány, hanem ténylegesen anorexiás. És... fogalmam sincs miért, taszít, de egyben vonz is. Valamiért... Ezért el lehet engem ítélni? Ne, kérlek, ne tegyétek. Már túlságosan bele kerültem ebbe. És idegesít. Az, hogy nem hagynak. Anya folyton mondja, hogy sokat fogytam, és látom is, pl. a felkaromon, de... nem vagyok elégedett. Ez még nem az az állapot, amit én akarok. Jelenleg 36,5 kiló vagyok, és nem, nem elég. Többet akarok, úgyhogy... ma még csak ropit ettem (anyával hajnalba nyúlt a sorozatnézés, nem néztem az időt, és elkandikált 1-2... na jó, több ropiszál a fogaim közt), de figyelek rá, hogy többet ma már ne egyek, és mozogjak. Tegnap... vagy tegnapelőtt mozogtam, 2x48 percet, szerintem most is kéne annyit. De olyan izomláz volt/van a vádlimban... ahh... Na mindegy, megoldom.

És, ha nektek, kedves olvasók, segítségre lenne szükség, lelki támogatásra... nyugodtan írjatok chaten, vagy e-mailt, ha úgy gondoljátok. ;) Puszi nektek, és sok sikert.

Én volnék