Depresszív állapot

Igazából... most nem is tudom, mit írhatnék. Napról napra lehangoltabb vagyok, és már attól is bűntudatom van, ha a kaja egyáltalán csak az eszembe jut (ehhez képest tegnap rengeteget ettem, és nem mozogtam)...

Elegem van ebből. Hogy nem tudom magam tartóztatni az evéstől, és... úgy átlagban mindenben csődtömeg vagyok. Sokszor eszembe jut, milyen jó is volna egy kést fogni, és... de nem, nem tudom megtenni, még karcolásokra sem vagyok képes. És ez kínoz. Hogy van egy lehetőség, hogy a pszichés kínlódást fizikai kínná tegyem, és nem. Egyszerűen nem megy.

Az előbb néztem egy videót, ahol a lány már nem nagyon sovány, hanem ténylegesen anorexiás. És... fogalmam sincs miért, taszít, de egyben vonz is. Valamiért... Ezért el lehet engem ítélni? Ne, kérlek, ne tegyétek. Már túlságosan bele kerültem ebbe. És idegesít. Az, hogy nem hagynak. Anya folyton mondja, hogy sokat fogytam, és látom is, pl. a felkaromon, de... nem vagyok elégedett. Ez még nem az az állapot, amit én akarok. Jelenleg 36,5 kiló vagyok, és nem, nem elég. Többet akarok, úgyhogy... ma még csak ropit ettem (anyával hajnalba nyúlt a sorozatnézés, nem néztem az időt, és elkandikált 1-2... na jó, több ropiszál a fogaim közt), de figyelek rá, hogy többet ma már ne egyek, és mozogjak. Tegnap... vagy tegnapelőtt mozogtam, 2x48 percet, szerintem most is kéne annyit. De olyan izomláz volt/van a vádlimban... ahh... Na mindegy, megoldom.

És, ha nektek, kedves olvasók, segítségre lenne szükség, lelki támogatásra... nyugodtan írjatok chaten, vagy e-mailt, ha úgy gondoljátok. ;) Puszi nektek, és sok sikert.

Én volnék