Elsősorban elgondolkoztam azon, hogy akik olvassák a blogom, nem unják-e a kínjaimat... de remélem nem. (:
Szóval... elgondolkoztam azon, hogy olyan könnyű kijelenteni "Ma nem eszek!". De egyszerűen nem értem, hogy miért olyan nehéz betartani... És ezen képes vagyok minden egyes kajálás után elgondolkodni... Noha, ma mennyiségben nem ettem sokat, kalóriában biztos sok volt. Valami csokis cucc a lidl-ből, egy kolbászos kis pizza a metróból, és két db ilyen bubis csoki, vagy miszösz. Szóval...
Tényleg, mintha nem lenne semmi, ami motivál. Sem szöveg, sem kép... Nem is értem, olyan rossz.... Habár, azt hiszem, Ő a leggyönyörűbb lány... mármint, most nézzétek csak meg... az a test... Hát nem csodás? Akarom! A K A R O M !!
Próbálok mindent megtenni, újra lemondani az édességről, többet mozogni, vacsorát elhagyni, a lehető legkevesebbet enni, és inkább inni.
Sajnos futni nem tudok menni, mivel... hát ugye, már nincsenek olyan "hű de jó idők". Múltkor ugye negyven perc jumping jack-et csináltam, de még mindig izomlázam van a kezemben. Remélem tényleg jó zsírégető, és nem igazán épít izmot. Mondjuk a talpamat kikészítette egy kicsit, hiába volt rajtam edzőcipő, a bőröm néhol már nem volt meg szerintem. De ha tényleg használ, akkor nem számít! *-*
U.i.: A doki csomószor elmondta, hogy milyen kis vékony vagyok. *Q*
U.i.: A doki csomószor elmondta, hogy milyen kis vékony vagyok. *Q*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése