Nos... szóval... úgy érzem, át kell gondolnom... ezt az egészet. A helyzet az, hogy egyáltalán nem tudok nem enni. És lusta vagyok megmozdulni... Minden nap eltervezem, hogy "Nem eszek!", de aztán az lesz a vége, hogy előkapom a szendvicset, amit anyu csomagolt, és megeszem. Aztán csinálok még egyet, majd megkoronázom az egészet 8-10 db(!!!!) vajkaramellás szaloncukorral.
Nem, egyáltalán NEM VAGYOK BÜSZKE! Inkább... kétségbeesett. Hogy nincs akaraterőm, és szép-lassan disznó leszek. Vagy disznóbb... Talán az lenne a legjobb, ha egész nap az ágyban feküdnék, vagy... nem is tudom... Egyszerűen szerencsétlen, béna kis létforma vagyok, aki még egy ilyen "egyszerű" feladatot sem tud megoldani. Érzem, hogy hízok, a hasam egyre csak nő... futnom kell, és nem enni. Futni, és nem enni. Futni, és nem enni. Futni, és nem enni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése